Neil Robertson

Neil Robertson

Született: 1982. február 11. (Ausztrália, Victoria, Melbourne)

Profi Snookerjátékos: 1998/99, 2000-2002, 2003-

Beceneve: The Thunder from Down Under, The Melbourne Machine

Legmagasabb ranglista helyezés: #1 (2010)

Legmagasabb break: 4x147 , többszörös maximum break építő

Százas breakek száma: 818

Hivatalos weboldala: http://www.neilrobertson.net

Twitter: @nr147

Triple Crown győztes.

Ranglista győzelem: 22

Kisebb ranglista verseny: 4

Nem ranglista torna: 7

Világbajnoki cím: 1 – 2010 World Championship

Neil Robertson eredményei:

• 2020 UK championship győztese
• 2020 World Grand Prix győztese
• 2019-es Champion of Champions győztese
• China Open 2019 győztese
• 2019-es Welsh Open győztese
• International Championship 2018 döntőse
• Scottish Open 2017 győztese
• 2015 UK Championship győztes
• 2014 Australian Open döntőse
• 2013 UK Championship győztes
• 2013 Wuxi Classic győztese
• 2010 World Champion,
• 2012 Masters Champion,
• 2006 and 2009 Grand Prix Champion,
• 2007 Welsh Open Champion,
• 2008 Bahrain Champion,
• 2013 China Open champion,
• 2009 World Championship semi-finalist

Neil Robertson bemutatása

Neil Robertson (Melbourne, Ausztrália, 1982. február 11. –) ausztrál, bal kezes snooker-játékos. Eddig összesen hat nagy pontszerző és 3 kis pontszerző győzelme van. Robertson volt az első ausztráliai, aki pontszerző snooker versenyt nyert, és az egyetlen aki két versenyt is nyert a 2006/2007-es szezonban. Egy kevésbé sikeres 2007/2008-as szezon után ismét sikerült pontszerző versenyt nyerni. Továbbá felülmúlta az elvárásokat az 2009-es Világbajnokság ideje alatt, ahol sikerült bejutnia az elődöntőbe.

Robertson nyerte a 2010-es snooker-világbajnokságot, a döntőben Dott ellen nyert 18-13-ra. Ezzel ő lett a sportág negyedik nem brit világbajnoka. Az 2010–2011-es előzetes snooker világranglistán világelső – ugyanis a bundabotrány miatt azonnali hatállyal felfüggesztett háromszoros világbajnok John Higgins diszkvalifikálva lett –, őt szorosan követi Ronnie O’Sullivan.

Élete és karrierje

Robertson snooker karrierjét fiatalon, alig 14 éves korában kezdte el építeni, és így ő lett a legfiatalabb játékos aki százas break-et lökött egy ausztrál pontszerző versenyen. Pár év a sportágban eltöltött tapasztalatszerzés és rangsor-létramászás után, amikor 17 éves volt, elérte a 1999-es világbajnokságon harmadik selejtező körét.

2003 júliusában Robertson megnyerte a World Under-21 Snooker Világbajnokságot, melyet Új-Zélandon rendeztek meg. Ennek köszönhetően szabad kártyát kapott a következő WPBSA Main Tourra. 2003-ban megnyerte a Masters selejtező tornáját, és így szabad kártyát kapott Masters-re, ahol 2-6-re vesztett az angol Jimmy White-tal szemben az szabad kártyás fordulót. John Virgo elismert szakkommentátor visszaemlékezett, hogy Robertson már akkor igen erős golyóbelökési készségeket mutatott játéka során, de játéka hiányos volt a break építésre és a biztonsági játék terén.

A 2004/2005-ös szezon egyre magasabbra jutott a snooker világranglistán. Robertson bekerült a világ legjobb 32 profi snooker játékosa közé, annak köszönhetően, hogy a 8 pontszerző torna közül 6-nak sikerült a főtáblájára kvalifikálnia, annak ellenére, hogy minden versenyen legalább kér selejtező meccset kellett játszania. Kvalifikálta magát a 2005-ös Világbajnokságra, de az első körben 7-10-re vesztet a skót Stephen Hendry ellenében.

A 2005/2006 szezonban Robertson haladása folytatódott, az évad végére már a világranglista top 16-jában volt. Ebben a szezonban 4 negyeddöntőt játszott, beleértve a Világbajnokságot, ahol 8-12-es hátrányban volt, de végül 12-12-re kiegyenlített a skót Graeme Dott ellen, mielőtt elveszítette az utolsó framet, azzal hogy belökte az utolsó rózsaszín golyót, amire szüksége lett volna, hogy snooker-t adjon az ellenfelének.

Robertsontól igazi áttörést azonban a 2006/2007-es évadban tapasztalhattunk. Első lett a csoportjában a 2006-os Grand Prix-en csoportkörében (csupán egy mérkőzést vesztett el: ezt 2-3-ra vesztette el az angol Nigel Bond ellen). Robertson legyőzte az angol Ronnie O’Sullivant 5-1 arányban negyeddöntőben. És így ő lett a negyedik ausztrál aki pontszerző versenyen elődöntőt játszott. Az elődöntőkben 6-2-re legyőzte Alan McManust, hogy elérje első pontszerző döntőjét, ahol a szintén első alkalommal döntős angol Jamie Cope volt az ellenfele, aki ellen 9-5-ös győzelmet aratott. Robertson győzelmével összesen £60,000 vághatott zsebre, ez volt a legmagasabb pénzdíj, amit egy versenyen keresett.

Robertson már korán kiesett az UK Championship-ről és a Saga Insurance Masters-ről is, ahol kiválóan teljesített, azonban ismét formába jött a Welsh Open döntőjébe vezető úton. Legyőzte Stephen Hendryt 5-3-ra, az utolsó frame-ben egy 141-es braket lökött. A következő mérkőzésen Ronnie O’Sullivan volt az ellenfele, a mérkőzést 3-4-ről sikerült megfordítania és így 5-4-re legyőzte ellenfelét a elődöntőbe jutásért. Ezek után még verte Steve Davist 6-3-ra az elődöntőkben, majd 9-8-ra legyőzte Andrew Higginson-t, megszerezve ezzel a címet. Az első szakasz után 6-2-re vezetett, majd az után hat frame-t veszített egymás után, hogy a vereség egy frame-n belül kerüljön, de Robertson megnyerte a fennmaradó három frame-t, és ezzel megnyerte a mérkőzést.

Robertson elérte a második kört is a 2007-es Világbajnokságon, ahol 10-13-ra kikapott Ronnie O’Sullivan-től, annak ellenére hogy hat frame-t is nyert egymás után.

Robertson rosszul kezdett a 2007/2008-as évadban, miközben korai vereségeket szenvedett el az első négy pontszerző snooker verseny közül háromban, plusz a 2008-as Mester és Malta Cup-án is. A 2007-ben Northern Ireland Trophy negyeddöntőjét Jamie Cope és Ian McCulloch fölötti aratott győzelmeivel érte el. Ennek köszönhetően a 10. helyen zárta a szezont, de az egyéves ranglistán a top 16-on kívülre került.

A 2008/2009-es szezonban kiábrándító kezdés után Robertson elérte a Bahrain Championship döntőjét. Matthew Stevens-szel játszotta, aki szintén rossz formát mutatott az előző szezonban.

A mérkőzés összességében majdnem 6 órát tartott, amit végül az ausztrál nyert 9-7-re. Ezzel az eredménnyel Robertson újból bekerült a top 16-ba, bár csak előzetesen. A 2009-es Masters alatt Neil Robertson és ellenfele, Stephen Maguire 5 egymást követő százas break-t löktek. Robertson 2-t és Maguire 3-at lökött, és a harmadikkal 6-3-ra megnyerte a mecset.

Az 2009 World Championship-en legyőzte Steve Davist, Ali Cartert és Stephen Maguire-t, hogy először érje el a Világbajnokság elődöntőit, mielőtt 14-17-re kikapott Shaun Murphy-től (olyan mérkőzés során, amin 7-14-es hátrányban is volt, és 14-14-re egyenlített).

2009 októberében Robertson megszerezte a 2009-es Grand Prix trófeát Glasgow-ban, egy 9-4 arányú győzelemmel a kínai Ding Junhui-val szemben a döntőben. Robertson negyedik címének megszerzésével a legsikeresebb játékos lett a brit snooker-játékoson kívül a sportág történetében. Ezzel a győzelmével az előzetes ranglista harmadik helyére jött előre.

Magánélete

A snooker tornák idején Cambridge-ben, Angliában él. A Willie Thorne’s Snooker Club-ban edz Joe Perryvel.

A nyári hónapok alatt Robertson visszatér szülővárosába; Melbourne-be. Háromszor nyerte a West Coast Internationalt, egymás után mindegyiken okozott meglepetést, egy-egy lenyűgöző 147-es break-et is produkált.

Norvég barátnője, Mille, 2010. május 2-ára volt beütemezve első gyermekükkel, miközben Neil, Sheffieldben, Greame Dott ellen a világbajnoki döntőt játszotta. Neil honlapján, 2010. május 12-én közölték, hogy megszületett első gyermekük, Alexander.

Forrás, linkek:

Megosztás..

Facebook

Google

Twitter

Email

Tumblr

Pinterest